Bényei István, Hoffmann György, Lukács-Nagy Ádám és Sáfrán Dóra újabb háza Budapest egy igen sűrűn beépített területén áll, ez az alaphelyzet pedig számos problémára igényelt ötletes megoldást.
Buda hegyei között, a város fölötti mintegy kétezer négyzetméteres saroktelken áll a Bényei Stúdió új háza, ami számos dolgot vetített előre: egyrészt a ház tervezőinek meg kellett teremtenie a lakók nyugalmához szükséges intimitást, meg kellett gátolniuk az utca felőli közvetlen belátást, ugyanakkor figyelemmel kellett lenniük arra is, hogy a ház fölött még többutcányi lakóház áll, amelyek lakói a kert védettebb, hátsó részére, valamint a tetőre is rálátnak.
„Szeretem, ha egy kert is – hasonlóan a nappalikhoz – többzónás lehet.” – kezdett bele a ház történetébe Bényei István, a ház vezető tervezője. Az épületet a telken kissé visszahúzva helyezték el, hogy nagyobb előkert maradhasson az épület előtt, a hátsó, privát kert ugyanakkor kellően nagy maradjon. Az egyszerű formákból építkező ház pozícióját az utcaképre figyelemmel találták ki: „önzőségnek tartom, ha a panoráma miatt feltesszük a házat a telek hátsó részére, az utcakép ugyanis ettől könnyen szétesik.” – magyarázta Bényei István. A hátsó kertrészre pavilon, valamint egy játszótér került. A kertben a tervezők szándéka volt ugyanis legalább két-három olyan pontot elhelyezni, ahol akár nagyobb társaság is helyet foglalhat, de a gyerekek is szabadon használhatják. „Így lehet belakni egy ilyen kis birodalmat, sosem csak a ház kereteit vizsgáljuk” – tette hozzá. ………