Egy panorámás budai telekre terveztünk villát. A kérdés az volt: hogyan lesz egy észak felé lejtő telekből előny, és hogyan illeszkedik egy visszafogott utcai homlokzat egy nagyvonalú, kert felé nyitott házhoz. Így oldottuk meg.

A teljes tervezés a mi kezünkben volt, az építészet és a belsőépítészet egyben: hiszünk benne, hogy a kettő elválaszthatatlan, és együtt formálja a ház karakterét.

01 · Északi lejtő, ami mára erény

KIHÍVÁS
A budai hegyoldali telkek jellemzően észak-északkeleti lejtőkön vannak: gyönyörű a kilátás, de hagyományosan kevés a nap. A több évtizedes tervezői pályafutásunk alatt viszont az éghajlat annyira felmelegedett, hogy ez a korábbi hátrány mára inkább erény.

MEGOLDÁSUNK
Az épület a dél-nyugati utcafront felé zártan, visszafogottan áll, a kert és a panoráma felé viszont teljesen megnyílik. Az észak-keleti tájolású ház nyáron a kertet, a teraszt és az előtte lévő medencét is beárnyékolja, így a 35-40 C° fokos délutánokon is hűvös, kellemes zóna alakul ki a ház körül.

02 · Egy terasz helyett kettő

KIHÍVÁS
A túlmelegedett nyarakon egyetlen, panorámára néző terasz kevés: reggel és este más-más helyen kellemes kint lenni.

MEGOLDÁSUNK
Két nagy, részben fedett, árnyékolt teraszt terveztünk: egy keletit (étkezőterasz) és egy nyugatit (lounge, beszélgetős terasz). A lakók mindig arra mennek, amelyik éppen árnyékos, így reggel és délután is van hova kiülni. A teraszok lamelláit a napjárás szerint alakítottuk ki, úgy hogy a szellő és a szórt fény átjárja őket, a tűző nap viszont alig süssön be. Ez a kétzónás terasz egyre jellemzőbb az irodánk terveire.

03 · Zárt szürke test, fehér kerettel

KIHÍVÁS
Azt szerettük volna, hogy a ház egyetlen, összefüggő, határozott egészként hasson, ne pedig egymáshoz lazán illesztett részek halmazának, miközben az utca felé visszafogott marad, és a sok, részben földalatti funkció ne tegye nehézkessé.

MEGOLDÁSUNK
A házat két, egymásba fonódó forma adja: a zárt, szürke, nagytáblás kőburkolatú részt egy nagy, világos keret öleli körül, amely a két teraszt is összeköti. Az utca felől a ház másfél-két szintesnek tűnik, a kert felől háromnak; a részben földalatti szintek jóformán sehonnan nem látszanak. Még az alsó, pinceszintre is bevittük a természetes fényt és a kertkapcsolatot. Így az is teljes értékű élettér lett, nem raktár.

04 · A kő, ami kívülről a konyháig folytatódik

KIHÍVÁS
A külső és a belső könnyen kettéválik. Szerettük volna, ha a ház anyaga folytonos, egységes élményt ad.

MEGOLDÁSUNK
Mivel a belsőépítészetet is ránk bízták, a külső, nagytáblás hasított követ behúztuk a belső térbe: az ablakoknál nem elvágólag zártuk le a külső burkolatot, hanem befordítottuk az épület belsejébe, így a fal- és a padlóburkolat ugyanabból az anyagból folytatódik. A konyhában így egy nagy kockában egy kis kocka jött létre; kilincsek nélkül, a burkolatba simulva, szinte észrevétlenül nyílik a kamra és a hűtő.

05 · Zárt utcai homlokzat, ami mégis megszólal

KIHÍVÁS
Az utcai homlokzat nagyrészt zárt, alig van rajta nyílás: az utcára mindössze a vendégszoba nyílik. Egy sima, szürke felület könnyen unalmas lehet.

MEGOLDÁSUNK
Nyílások helyett kompozícióval tagoltuk: a hasított kőbe fényes, bronzos intarziacsíkokat helyeztünk, a homlokzat elé pedig már a tervezéskor egy szoliter fát képzeltünk, amely meg is valósult. Az intarzia és a fa együtt adja azt a plasztikus, 3D-s homlokzati képet, amit sokan megállnak megnézni az utcáról. A nagy üvegfelületeket a homlokzat színével megegyező, külső textilárnyékolás védi: hővédelmet és intimitást ad, a panorámát viszont nem korlátozza, akár egy napszemüveg.

„Hiszek abban, hogy az épület nem csak öncélú forma.” – Bényei István

Az eredmény

A GY08 egy panorámás budai villa, amely az utca felé visszafogott, a kert felé nagyvonalúan nyitott. A felmelegedő éghajlatra önárnyékkal és kétzónás teraszokkal válaszol, a zárt utcai homlokzatra kompozícióval és szoliter fával, a belső terekre pedig a kívülről befolyó kővel. Nagyon magas színvonalú, prémium ház, amelyben minden gesztusnak funkciója van.

Panorámás telekre vagy prémium családi házra terveznél velünk? Beszéljünk róla →